A Hunyadi János Közoktatási Intézmény Mezőkovácsházi Középiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben a 2003–2004-es tanévtől az újságíró képzést két, nagy gyakorlattal rendelkező szakember: Seleszt Ferenc, Aranytollal – a Magyar Újságírók Országos Szövetsége rangos szakmai elismerésével – kitüntetett újságíró és Tóth Ibolya szerkesztő segíti. Ezúttal nem ők kérdeznek, hanem őket kérdezzük

– Miben látják e szakma vonzerejét, és mióta tanítják?

– Engedtessék meg, hogy többes szám első személyben válaszoljunk. A kölcsönös „felhatalmazás” magyarázata, hogy a munkában és a magánéletben is társak vagyunk. Mindketten a Békés Megyei Népújságnál, a mai Békés Megyei Hírlap elődjénél kezdtük, és több évtizeden át – végigjárva a ranglétra különböző fokait, felelős szerkesztői, illetve újságíró-szerkesztői munkakörben – nap, mint nap részesei lehettünk egy rendkívül izgalmas, változatos munkának, az újságkészítésnek. Később Budapesten már „csak” heti, és havi informatikai, üzleti magazint szerkesztettünk. Örömmel mondtunk igent arra a felkérésre, hogy a Hunyadiban folyó újságíró szakképzésben adjuk tovább tapasztalatainkat, szakmai ismereteinket. Némi tanítási gyakorlatot adtak ehhez a szerkesztőségben felnőttek részére korábban szervezett tudósítói, valamint egy közép- és felsőfokú szakképző által indított újságírói tanfolyamok. Az igazi élményt, örömöt mégis a fiatalokkal való foglalkozás adja. Itt láthatjuk, érzékelhetjük, mennyire nyitottak a világra, és mennyire vágynak arra, hogy eligazodjanak benne. Ez felelősség is, miként a médiában való megjelenés – ami e hivatás egyik vonzerejét adja. Gondolataikat leírhatják, elmondhatják, arcukat adhatják hozzá, és ha igényes, hiteles, korrekt újságírókká válnak, nemcsak ismertek, hanem elismertek is lesznek. A másik vonzerő, hogy minden leírt mondattal, cikkel, megszólalással szellemiekben gazdagabbak leszünk, hiszen miközben tájékoztatunk, magunk is tanulunk. Persze, jó tudni, hogy itt már az olvasó, a hallgató, a néző osztályoz!

– A diákok számára fontos a sikerélmény. Hogyan szerettetik meg a szakmát a diákokkal?

–  A fentiekből következik, hogy kevés olyan hivatás van, amely naponta így kínálná a sikerélményt, mint az újságírás. (Zárójelben: még több évtized után is különös izgalommal veszem kezembe az újságot, és – uram bocsá’ – jól eső érzéssel olvasom benne a nevem…) Ezt a jó értelembe vett hiúságot, pontosabban, szakmai becsvágyat igyekszünk kialakítani a fiatalokban. E hivatás megszerettetését szolgálják a különböző szerkesztőségekben, nyomdákban tett látogatások, melyek során a tanulók élet közeli képet kapnak az újság, a rádió-, a televízió műsor készítéséről. Érthető, hogy ezek a szakmai programok a legkedveltebbek, másnap szinte csak ezekről van szó az órákon. A gyakorlati foglalkozás másik színtere az iskolaújság, a Hunyadisokk szerkesztése, ami megint csak jó iskola ahhoz, hogy hivatásszerűen végezve is megállják majd a helyüket, és biztos megélhetésük legyen.    

– Miért ajánlják ennek a szakmának a tanulását?

– Ha az eddigiekből nem derült volna ki, akkor ezt az interjút újra kell írni… Tréfán kívül, a média, a PR, vagyis a piár, és a kommunikáció soha nem volt annyira fontos, mint ma. Aki ezt készségszintre emeli, jobban megérteti magát újságíróként, és a civil életben is. Ki ne ismerné az ókori mondást: hajózni szükséges. Ma azt mondhatjuk: kommunikálni szükséges. Sőt, nélkülözhetetlen! S, hogy ezt hol lehet megtanulni? Például a Hunyadiban!