A megyei fenntartású, mezőkovácsházi székhelyű Hunyadi János Közoktatási Intézmény Mezőkovácsházi Középiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kollégiumában a közelmúltban tartották a vidám ballagási ünnepséget. Az eseményről az egyik kollégista, újságíró szakképzős diák számolt be alábbi, személyes hangvételű írásában.

Elérkezett hát a várva várt évvége. Gyorsan befejeződött ez a tanév, talán lehet, sokunknak túl gyorsan. Emlékszem, az évnyitó ünnepségen még azt beszéltük, hogy „jaj, mikor lesz már vége”… Most pedig azt szeretném, hogy bárcsak maradhatnék, csak még egy kicsit… Fáj itt hagyni azokat az embereket, a barátaimat, akiket nagyon megkedveltem az iskolában és a kollégiumban egyaránt. Igaz, nem itt érettségiztem, hanem Békéscsabán, de az a Hunyadi hangulatához nem hasonlítható. Olyan kevés volt ez a két év, hiányozni fog minden!

Idén a koleszban meglepően sok (összesen 27) a végzős diák, ha a tavalyi évhez viszonyítunk. 2009. április 28-án, 16 órakor kezdetét vette a ballagók búcsúztatása Sallainé Kovalik Krisztina, az összetett iskola intézményegység-vezetőjének bátorító beszédével. Nehéz volt úgy végigülni és figyelni a műsort (amit Havancsák Piroska kollégiumi nevelő segítségével a kollégium kórusának szereplésével, és néhány diák ballagási köszöntőjével rendeztek), hogy ne könnyezzek. Meghatódtam, amikor belegondoltam, hamarosan el kell menni, és itt hagyni mindenkit, mindazt, aki, és ami sokat jelentett számomra. A műsor után társaink átadták a nekünk szóló ajándékokat (egy szerencsét hozó elefántot, és egy mini tablót, amelyen rajta vannak a Hunyadi Kollégium Végzős Diákjai 2009-ből, a hátoldalán pedig egy rövid, személyre szóló vers olvasható, amit barátaink írtak rólunk), az alsóbb évfolyamok pedig süteménnyel és üdítővel vendégeltek meg minket, „véndiákokat”.

Annyira jó volt, amikor beültünk a szilenciumterembe esténként filmet nézni (már amikor nem aludtam el közbenJ), az infó teremben titokban msn-ezni, a tusolóban hangosan énekelni, a szobáinkban átbeszélni az egész éjszakát, másnap pedig fáradtan iskolába menni! Mindez már a múlt, és az a baj ilyenkor, hogy nem bírom visszaforgatni az időt, hogy még többet lehessek itt, mert igenis szeretem ezt az iskolát és a kollégiumot, ha olykor voltak is vitáim a nevelőkkelJ. Egy valamit viszont biztosan nem változtatnék meg: a jelentkezési lapomat, ha lehetne, ismét a Hunyadi János Közoktatási Intézménybe adnám be!

Forrás: Nagy Aletta, Hunyadi János Közoktatási Intézmény, Mezőkovácsháza

Fotó: Szabó Ákos