A megyei fenntartású, mezőkovácsházi székhelyű Hunyadi János Közoktatási Intézmény Orosházi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Nevelési Tanácsadó a hagyományoknak megfelelően az idén is odaítélte az ÉV Tanára címet annak, aki szakmailag, és emberileg a legtöbbet tette a tanévben a közösségért. Az idén Kiss Gabriella oligofrén- és szomatopedagógia szakos tanár nyerte el a megtisztelő címet.

Ebben az intézményegységben a diákok különleges gondozást, nevelést, fejlesztést igényelnek. A komplex nevelési-oktatási folyamatban a szakemberek felkészítik őket a társadalmi cselekvőképességre, az önálló életvezetésre. A tanárnővel munkájáról és hitvallásáról beszélgettünk.

– Mióta dolgozol az orosházi intézményegységben?

– 1994 augusztusa óta. Kezdetben napköziben voltam nevelőtanár, de mozgásfejlesztést is végezhettem, mint a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola hallgatója. 1997-től halmozottan sérült tanulókkal is foglalkozom.

– A munkádban mi jelenti számodra az örömet?

– Nehéz eldönteni, mert minden. Azonban az egyéni és a kiscsoportos foglalkozásokat emelném ki, mert közvetlen kommunikációs kapcsolatot alakíthatunk ki a gyerekekkel és a szülőkkel, és ők ezt igénylik. Általában pár hónapos kortól 18 éves korig láthatjuk, hogyan fejlődnek. Ezért az egyik legnagyobb öröm számomra, amikor egészen pici kortól kezdve figyelemmel kísérhetem egy-egy gyermeknek a fejlődését. Ilyen most például az a kislány, aki rendes óvodába járhat, de minden héten 3 órán keresztül fejlesztő foglalkozásokon vesz részt. Hétről hétre érzékelhető a javulás.  De ugyanúgy fontos számomra az osztályban való tanítás, mert a „gyerekeim” viszonozzák mind azt a szeretetet, amelyet adni tudok, és számos örömteli pillanatot köszönhetek nekik.

– Szakmailag kik segítették a munkádat?

– Elsősorban édesanyám, Kiss Lászlóné, aki szintén gyógypedagógus, és értette a legtöbb dilemmám lényegét. Ráadásul egy munkahelyen dolgozhattam vele. Az idősebb kollégák közül Borsi Vincénét, Nagy-Pál Andornét, Tornyi Miklósnét említem meg. Tanítási, módszertani, szakmai és emberi szempontból egyaránt sokat köszönhetek nekik.  Ők tanítottak meg arra, hogy a „másik ember is ember”, éljen bárhogyan, bármilyen problémával. A halmozottan sérült gyermekek eseteit pszichikailag és emberileg nehéz feldolgozni, és ebben is rengeteg támogatást kaptam tőlük.

– Mit jelent számodra az Év tanára cím?

– Megtiszteltetés, hogy a kollégák szakmailag és emberileg elismerik a munkámat. Köszönöm!

Forrás: Sági Krisztina, Hunyadi János Közoktatási Intézmény