Alig van hivatás, amely olyan sokféle adottságot és képességet kívánna meg, mint a gyermekápolónőé. Hiszen a gyermek nem miniatűr felnőtt, és az újszülött sem miniatűr gyermek, azaz minden életkornak megvannak a maga sajátos betegségei, testi-lelki reakciói, amelyeket a gyermekápolónőnek ismernie kell.
„A 2007-ben megkezdett intézményi reform nehéz helyzetbe hozta az ápolói társadalmat, először a struktúra átalakítást követő létszám-racionalizálás okozott egzisztenciális problémát több ezer ápolónak, majd a leépítések következményeként keletkező többletteher sújtotta a rendszerben maradó ápolókat.
Még a 2007. évben kiderült, hogy a megüresedő állásokat az intézmények szakképzett jelentkezők hiányában nem, vagy csak kompromisszumok árán képesek betölteni.” 
(Ápolásügy 2008. 22. évf. 1. szám)
„A krónikus létszámhiányt területi egyenlőtlenség is súlyosbította. Mindezek olykor kórházi osztályok bezárásához, szolgáltatások szüneteltetéséhez is vezettek. Az egyes régiók adatainak elemzéséből kiderül, hogy a szakdolgozók vonatkozásában a szakember ellátottság nagy eltérést mutat. Csongrád, Tolna, Pest, Győr-Sopron, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ápolói ellátottsága a legalacsonyabb az országban.”
(Ápolásügy 2007. 21. évf. 4. szám)