A Harruckern János Közoktatási Intézmény két gyulai tagintézményéből, a Munkácsy Mihály gimnázium és szakközépiskolából, 15 halmozottan hátrányos helyzetű tanuló, a gyógypedagógiai tagintézményünkből pedig 8 tanulásban és értelmében akadályozott tanulónk vett részt, a Munkácsy múzeumban történő látogatás során.

Tanulóink megtekintették a múzeum állandó kiállításait, melyben Munkácsy művei és az őt ábrázoló portrékat tekinthették meg a tanulók. Ezen kívül betekintést nyerhettek megyénk korabeli, hagyományos gazdálkodásának néhány jellemző részletéről. Az állattartás és a földművelés, melyek egymáshoz való aránya az évszázadok során folyamatosan változott.

Tanulóink megtekintették a múzeum állandó kiállításait

Állandó kiállítások közül a felső szinten a Pro Natura kiállítás található, mely megyénk élővilágát mutatja be, elsősorban diorámák segítségével. A régészeti kiállítás összegyűjti Békés megye fontosabb régészeti emlékeit. Három nagyobb részre tagolódik: őskor, népvándorláskor és Árpád-kor.

Az időszaki kiállításnál, az egyiptomi halotti kultusz emlékeit tekinthették meg a diákok. Mint tudjuk az egyiptomiak nagyon tisztelték a halottaikat. Herodotosz mesélte, hogy az előkelő házakban, a lakomákon kézről-kézre adtak egy kis fakoporsót a halál képével és ezzel a felirattal: „Nézd meg ezt és örvendezzél, mert ha meghalsz, te is ilyen leszel.” A vendégek nem hiába olvasták ezt, levonták belőle a tanulságot és vígan ettek-ittak. A szilárd ételeket a kezükkel, a folyékonyt kanalazva.

Az egyiptomiak azt hitték, hogy a lélek és a test kapcsolata a halál után sem szűnik meg. Úgy gondolták, hogyha a test elrohad, a Ka-nak (lélek) rossz dolga lesz. Ezért bebalzsamozták a halottakat, és mint nagy lakomákon, ételt és italt tettek melléjük, hogy a túlvilágon legyen mit enniük.

Tanulóink kipróbálhatták az ókori agyagozási technikát

Ha valaki meghalt, hozzátartozóik nemcsak jajgatással adták kifejezésüket gyászuknak, hanem kopottas ruháikat öltötték magukra, jóval kevesebb ételt vettek magukhoz és hanyagolták a fürdést is. A nők port szórtak a fejükre és jajgató éneküket tamburinon kísérték. A kezükben egy zöld gallyat hordtak, a feltámadás jelképe gyanánt. Ezután elvitték a testet a balzsamozókhoz, akik külön papi osztályt alkottak. A balzsamozásnak volt olcsóbb és drágább fajtája, mint manapság a temetéseknek is. A balzsamozok fából készült múmiákat mutattak a gyászolóknak, aki kiválasztották a nekik és pénztárcájuknak tetsző és megfelelő darabot.

A balzsamozás is ceremóniák között történt. Először a számíró megjelölte a test bal oldalán azt a helyet, melyet ki kellett vágni, hogy a testet megnyissák. Ezután következett a metsző, aki etiópiai kővel kivágta a bejelölt területet. Ezt követően a balzsamozók következtek, akik kiszedték a belső szerveket és a zsigereket, melyeket pálmaborral és szagos vízzel megmostak és egy külön edénybe helyeztek melynek fedelét valamelyik istenség képe díszítet. Ezeket az edényeket kanobáknak nevezzük. A balzsamozás egy egész hónapig, sőt tovább is eltartott. Végezetül a test minden részét gondosan és erősen bepólyálták, keskeny vászon vagy pamutkötelékbe, melyet oldott mézgával itattak át. Egy-egy gazdag ember holttestéhez 5000 méter pólyázó anyagra is szükség volt. A jó balzsamozónak nagyon hamar híre ment és ezután már válogathatott a munkában. A gondos balzsamozás rendkívül drága volt, ezt csak a kiváltságos osztály tagjai tudták megfizetni. A legdrágább múmiák külön tokot is kaptak, amelyen nem ritkán aranyból volt mintázva a halott ábrázata. Az elkészített holtestet ezután fakoporsóba fektették és mellé tettek egy papirusztekercset, amely a halotti könyvet, vagy ennek kivonatát tartalmazta. Ezen kívül ékszereket, fegyvereket is tettek a koporsóba, továbbá jelképeket és amuletteket (pl; szkarabeuszokat, melyek a halhatatlanságot és a feltámadást jelképezték), végül egy csomó fa és kőszobrocskát, az uszeptiszeket, amelyeket a lélek megeleveníthetett, hogy szolgáljanak neki a másvilágon.

A koporsó fedelére képeket és hieroglifeket festettek, mely tartalmazta a halott nevét, életkorát és imákat, hogy a túlvilágon boldog életet éljen. A kőkoporsók bámulatos szépen meg voltak művelve, annak ellenére, hogy rendkívül kemény anyagból, gránitból és bazaltból készítették.

Az agyazozás nagy tetszész váltott ki a tanulóink részéről

A temetés idejét közölték a bírákkal, rokonokkal és a barátokkal. A gyászkocsit a „szent bárka” helyettesítette, melyet négy ökör húzott. Miután a bárkába tették a koporsót indulhatott a gyászmenet.

A sírnál mindenkinek szabad volt vádat emelni a halott ellen. Ha akadt vádló, az emelvényen ülő negyven bíró nyomban megvizsgálta a vádat. Ha a vád igaznak bizonyult, a temetést megtagadták. Ellenkező esetben a rágalmazót büntették meg. Ha vádló nem jelentkezett, akkor a rokonok lerakták a gyász jelvényeit és belekezdtek a halott dicséretébe.

A rang és a vagyoni állapot szerint a temetési szertartás is különböző volt. Bizonyos, hogy az ókori egyiptomi nép szellemi életében a legfontosabb elem a halottak tisztelete volt. Ennek köszönhetjük azt, amit az ókori Egyiptomról tudunk.

A látogatás után tanulóink számára még arra is lehetőséget nyújtott a múzeum, hogy akinek kedve volt, kipróbálhatta az ókori agyagozási technikát is, mely szintén nagy tetszést váltott ki tanulóink részéről.

Király László Attila

További információk:

Munkaerő Online
Szóljon hozzá a fórumon! forum.mconet.biz